Szabinánk előadásában ma az Uffizi-képtárral ismerkedtünk, nem kevés alapossággal. Végighallgattuk a képtár történetét, megtekintettük az alapítókat, támogatókat, a „Medici-arcokat”, kiművelt, nagy hatalmú emberfőket, képtár-fundáló, kép-vásárló, gyűjtő kultúrhéroszokat, akiknek köszönhetjük, amit pár hét múlva Florenzben látunk…
És láttuk régi, szeretett itáliai képeinket Cimabuetól Giottón át Filippo Lippiig, Botticelliig, végül Caravaggióig. Raffaello, Leonardo, Michelangelo – mily messzire Északra kerültünk Fraternitásuktól! De nem örökre! De nem örökre, hiszen most megyünk éppen megtekinteni minden szépségüket!
Utána Zsuzsink kápráztatott el bennünket a messzi múltból rémlő Ghiberti-féle Paradicsom-kapuval, mely minden bizonnyal benne kell legyen a Világ tíz csodájában – s Zsuzsi előadása újfent lenyűgözött mindnyájunkat. Egy szoborba s domborműbe faragott árnyas aranyfestmény!
Jövő alkalommal a Bargellóval folytatjuk, nincs akadály, nincs elfedett zug előttünk: ismerni véljük Firenzét máris.
