Ma is többfélével foglalkoztunk, többfélét érintettünk, mint az utóbbi időben (nyári extrák!) gyakorta. Először is átismételtük tennivalóinkat, legközelebbi, kisebb és nagyobb programjaink rendjét: mozi Szegeden (hitünk szerint a Louvre gyűjteményéről, valójában valami másról: Elégia Európáról…); kirándulás Gyulára és a Szana-zugba (NEM a Szávához!); ősszel Nógrádba, a Madách Társaság nyomában; balett-előadás Pesten (Spartacus)… nem folytatom, mennyi sok terve is van a Pagonynak!
Megemlékeztünk szomorú és ünnepélyes közös jelenlétünkről Mártánk búcsúztatóján Szentesen; megemlékeztünk kedves Költőnk ismét-szép költeményéről e kegyeletteljes alkalomra. S volt egy másik megemlékezésünk is, ámde nagy magyar írónkra, a nemrég elhunyt Esterházy Péterre nem keseregve, de mély komolysággal vegyes, Tőle magától vett finom humorral, iróniával emlékeztünk, momentumokat idézve fel az életmű nagy pillanataiból: az Esterházy-gobelint Ottlik Géza emlékére; a Fuharosok intertextjeit és nyomdai tördelését; a Tizenhét hattyúk ön-leleplező „E” monogram-darabkáját; a Harmonia Caelestis komód-epizódját… Megőrizzük emléküket, nem feledjük Őket új-s újból szóba keríteni elkövetkező éveinkben. (Míg tart a szuszból!)
Végül fél órán át Gyula nevezetességeiről vetítettünk, hogy érzékeltessük, a kis utazó-csapat mi mindent fog látni jövő héten: a Várat, a Ladics-házat, az Almássy-kastélyt, Doboz szép templomát és malmát, a Százéves cukrászdát, az Erkel-házat, nem utolsósorban pedig Kohán György „fekete szivárványú” festményeit! S talán a Kör „oktatójának” legszeretettebb írója nyomaiból is feltűnik egy-s-más (Mario Merz iglujának hűlt helye). Továbbá Kláránkéból s Irénkénkéből!
