Nehezen szakadunk el az Ötödik pecséttől – a képtől, s a hozzá kapcsolódó bibliai történettől, Dürer metszeteitől e tárgyban, a Van Eyck-fivérek verziójától, Greco többi, inspiráló képétől, Bergmantól, ama két pecséttől együtt, s nem utolsósorban: Sánta Ferenc kisregényétől… Ma e műről volt szó elsősorban, s mondhatni, a kisszámú, néma és olvasást színlelő hallgatóságot is lekötötte vitánk, megbeszélésünk. Megrendítő mű, rettenetes kérdés és elhívás a választás, melyet Sánta története indukál, és aki e sorokat írja, igen, megszólal, és azt mondja, hogy nem, a műben felkínált alternatíva egyikét sem választaná… Sem Gyugyu, sem Tomoteusz… Elfutna, elrejtőzne, hallá vagy pókhálóvá változna, de e kettő borzalom közül nem kíván választani! A gyermekekhez pedig ő is, bármi áron hazamenne…
Jövő órára maradt még mondandónk, mert a cím műhöz-kapcsolása még nem megoldott, és van egy másik elmesélendő egzisztencialista történet is!
