Két kirándulásra, két izgalmas utunkra tekintettünk ma vissza a foglalkozáson. Az egyikről esett már szó múlt alkalommal, de Szalma Jutkánk ma még részletezte számunkra Alsósztregova Madách-kastélyát, Németh Kati pedig Szklabonyáról, illetve a felejthetetlen Ipolytarnócról ejtett kiegészítő szavakat, hogy mostantól aztán ezek a nógrádi-felvidéki élmények mindörökre bevésődjenek Csoportunk emlékezetébe: azokéba is, akik nem tudtak most velünk tartani…
Észak-Magyarország után a mi vidékünk számbavétele következett: a Szabina tervezte és kivitelezte kirándulás Békés- és Csongrád megyét érintette, és elfeledett, elfedett, már-már titkos, rejtelmes helyszíneket takart ki, tárt fel, ismertetett meg velünk, tanítva bennünket arra, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk idehaza is; ne essünk abba a hibába, hogy csak a távoli híres helyeken keressük a szépet. Szabinának megköszöntük a professzionális és kellemdús utat, Ancikánk fotói és egyedi kivitelezésű festménye tette teljessé hálánkat a szép vasárnapért.
Végül Pirónk apátfalvi „kíkjeiben” gyönyörködtünk némi Picasso, Yves Klein- és pl. Bernáth Aurél-keretezéssel, hogy a sokfajta pagony-zöld után a sokszerű kékekkel is megismerkedjünk. De a jövő péntek már ismét Grecóé lesz!
