December 20. Kedd, hiszen péntek már túl közel van a Szentestéhez…
Ma viszont szíves-örömest találkoztunk, népes számban voltunk együtt szeretett Könyvtárunkban, s néztük meg először is a múlt pénteki Kis-Karácsony/nagy falatozás/szárnyasangyal-járás emlékképeit Ancikánk jóvoltából… Micsoda finomságok az asztalon! Micsoda költemények és festmények, micsoda béke és vígság… Jó volt visszagondolni, de előre is, a még eljövendő közös napokra.
Mindezek után megvizsgáltunk két nehéz szöveget szavalás és értelmezés szempontjából, a Nyílt tükrében: egy Góngora-szonettet Greco sírjáról egy „némi grammatikai aprómunkát” igénylő első versszakkal, s egy gyönyörű, de már-már elhomályosuló, nyelvtörténeti elemzést igénylő Rimay János-strófát, mely kép-orgiájával: maga az irodalmi manierizmus.
Jutkánk jóvoltából végül a Transparente csodájáról láthattunk bizarr és többértelmű vetítést, ahol egyrészt magát a mirákulumot szemlélhettük; másrészt ismét megértettük, hogy a „szavak és a dolgok”, a vizualitás és a szintaxis aligha olvasható maradéktalanul egymásra… Köszönjük Jutkának ezt az újabb toledói élményt!
