De most aztán! A Pagony azt vallja (méltán!), hogy: „Három a magyar igazság!” S eszerint járt is el ma, amikor megnézte a harmadik visszaemlékező és felidéző fotó-gyűjteményt is gyönyörű délvidéki utunkról. Elmondhatjuk most már valamennyien, hogy a kirándulás minden állomása bevésődött, ismétlés által végképpen rögzült véges kapacitású agyunkban, felismertük ismét a Tudás Anyját, ki nem más, mint a mély-ismétlés… Új és új képek szép utunkról: mindig más válogatásban, más szubjektum interpretációjában. S végtére olyan lesz az emlék, mint az ezerszínű forgó gömb; mint az igazság, mely voltaképpen nincs is, hisz csak igazságok vannak… De van Herkulesfürdő is, ha másutt nem, hát saját imaginációmban, forever.
Jövő órán jóvátehetetlenül és mértéktelenül megkezdjük a barokkot, hogy négy-öt évig abba se hagyjuk. Segítsen bennünket a térben és időben ama ezerszínű forgó gömb s csillapíthatatlan kíváncsiságunk!
