Nos, hazatértek Barangolóink, és kis élménybeszámolóra kapacitáltuk Őket (legközelebb pár képet is láthatunk majd Aggtelekről, Subalyukból…): egy csoda lehetett, amit Észak-Magyarországon láttak, s ismét csak az az örömteli érzés fogta el a hallgatót, hogy szeretett Magyarországunk minden zuga szebbnél szebb helyekkel van tele, s e helyek immár, javarészt, helyreállítottak, múzeumi vezetéssel, kísérő programokkal ellátottak, s csupa-csupa kuriózum van közöttük… Várjuk a jövő heti képes beszámoló-kiegészítést!
Ezt követően Piroskánk (a „Megnevezhetetlen” nevet kap!) nagy barokk-prezentációját kezdtük nézni, mely Itália vidékét térképezi végig a festészet szemszögéből, s sorolja nékünk az egyelőre még ismeretlen kiválóságokat.
Mi a barokk közös stílusjegyeit gyűjtögettük össze először magunktól, messze nem állhatva meg ama elsőként kijelölt tízes számnál, mert máris sokkal több jellemzőt tudtunk ennél. S a festmények csak még szaporították a részleteket, leágazásokat! Ámulva néztük a némileg már ismerősnek tetsző Caravaggiót, fényeit és árnyékait, és furcsálkodva, kissé idegenkedve a sok-sok újat, igen, ezt a most következő irányzatot még meg kell szoknunk! Ráleltünk viszont az eleddig sosem elemzett Tóbiás-történetre az Ószövetségből, továbbá elhatároztuk, hogy jövő órától Rubenst jelöljük ki a magunk számára mint a barokknál is barokkabbat, s őrajta trenírozzuk magunkat legelőször…
