Szerda, reggel: nyári működésmód, azon belül is speciális. De az érdeklődés, a jelenlét intenzitása – a szokásos.
Előbb Mihályné Erzsikét hallgattuk régebb óta húzódó Szent Péterével, kinek élettörténetét, Krisztushoz fűző sokszerű viszonyát most alaposan megismerhettük: a már tudott momentumokra újak rakódtak, s a Quo Vadis? kérdés is megtöbbszöröződött, s felvetődött a Tékozló fiú párhuzamos története is Péter elhívása kapcsán. Erzsike saját utazásainak képeivel tette színesebbé, élményszerűbbé mondandóját, s bizony, akármeddig elhallgattuk volna, mivel Péter története mindannyiunk gyengeségeiről is szól, s a Vatikán emlékhelyeihez még csak a legvégén érkeztünk el…
Utána ismét Jutkánk következett németföldi barokk kastélyaival, nem kevesebb érdeklődéstől kísérve, mint eddig. Az épületkülsők s a tér-beépítés szigora, ámde odabent az elmondhatatlan, burjánzó pompa: ezt éreztük valamennyien. A kertek, utak mesterkélt, mérnöki rendje, természetellenes szépsége; a mennyezetek, lépcsőházak, kapuk, falak, szoba-belsők szecessziót előlegző gazdag ornamentikája. Tükrök és galériák, illúziókeltő ábrázolatok, függönyök, erkélyek, burjánzó díszítés – és pompa mindenütt: ismét gazdag lecke a barokk világából!
