Végre péntek (de jövő héten megint szerda lesz… micsoda nyár!); végre péntek tehát, s még mindig Rubens, sőt annál is inkább! Németh Katink egy nagyon izgalmas sorozatot vetített: Medici Mária nagyszabású (vagy Rubens /a flamand Homérosz; a festészet Homérosza/ ecsetje által nagyszabásúvá tett) életrajzát 58 méter hosszban, 7 méter szélességben, mára már „csak” a Louvre termeiben… Ismét komoly leckét kaptunk a barokkból: miként ürül ki a mélyen átélt, nagy súlyú tartalom a technikailag, festőileg grandiózus, magával ragadó és meggyőző festőóriások kezén, önhibájukon kívül, egy megváltozott kor szellemét (vagy szellemtelenségét) követve. Láttuk Rubens átlós szerkezetű, szélfútta, nyugati szél dúlta (l. Shelley ódája!) óriásvásznait; mondhatatlan és sokszerű vöröseit, bíborait, pirosait; erőtől dinamizált húsos asszonyait tizianói finomságú arcokkal, aranyhajjal, és sorolhatnánk tovább e hatalmas művész életerőtől, fáradtságot nem ismerő lendülettől teljes festői teljesítményeit! S hogy Medici Mária jó anya volt-e? Ki tudja már meg a térben és időben, s hogy mi is történt voltaképpen abban a gyászos hintóban a nagy háború előestéjén; s hogy a két hercegnő, mikor kicserélték őket a francia-spanyol határon, vajon megölelték-e egymást, s találkoztak-e utóbb még a kerek életben…
S hogy léteznek-e egyáltalán a tritonok a marseille-i kikötő hajdani tereit leszámítva…?
Jövő szerdán Kláránkat hallgatjuk a nagy Rubens életrajzából, vetített képekkel. Éppen eléggé elő van készítve a Csoport a tudásszerző élvezetre!
