Velázqueznek szenteltük a mai órát, s még ezt tesszük legközelebb is: nagy művész, akit a Nyíltig semmiképp nem tudunk töviről hegyére megismerni, de a benyomás-szerzés megkezdődött máma. Egy portugál Spanyolhonban; egy sevillai Madridban, majd két ízben is Itáliában. Művész-fejedelem ő is, akár Tiziano vagy Rubens, a király kegyeltje, pintor del rey, 24 esztendős korától ő egyedül festheti csupán a király képmását – és mégis csaknem ismeretlen Európában: egy komor óriásbirodalom királyi palotáinak gazdag foglya. Manet és Renoir fedezik fel aztán a 19. században, s nevezik meg mint az impresszionizmus ősét. Két világhíres vászna, a Las Menínas és a Szövőnők sok rétegű, rejtelmes képek – vajon képesek vagyunk-e eredeti kontextusukban szemlélni s érteni őket? Holott beszélnek hozzánk: „óriásképek a félhomályban”. Még egy hét a spanyol mesterrel, de azután a katalán fővárosra kell vetnünk kíváncsi s elfogódott tekintetünket. S közben lázasan készülnek a Nyílt tervei is…
