Ma háromnegyed 2-kor kezdtünk, méghozzá az Alföldi Galériában, ahol Hézső Ferenc Művész Úr vezetett bennünket saját tárlatán. A Tanárúr most 80 éves, erőnek, egészségnek, munkakedvnek örvend, s egy órán át vezetett bennünket, magyarázott, értelmezett művei között. E retrospektív tárlaton, ahol murális terveit is bemutatta Hézső Ferenc – valamennyiünk előtt mintegy megelevenedett a múlt, a szocializmus keserves ideje, egy jóval szorítottabb, végképp szabadsághiányos, hazug és ellenszenves világ, melyben mi is, akik nem oly sokkal vagyunk fiatalabbak a Művész Úrnál – éltünk. Ez azonban már nem a kötelező szocialista realizmus hegemóniájának ideje volt, s Hézső Ferenci, mint szóban megerősítette – bátran hozta formai, az avantgárd tördeltségében gyökerező kísérleteit: felületbontásait, síkszerűségét, montázs-technikáját – mely megoldások aztán, sok áttéten keresztülmenve bár, de mindvégig jellemezték és jellemzik festészetét.
A tárlatvezetés után fiatalos Csoportunk visszakocogott a Könyvtárba, „otthonába”, hogy meghallgassa és végignézze Bagi Máriánk mindenre kiterjedő bemutatóját Caravaggio utóéletéről, frenetikus, már-már számba vehetetlen hatásáról, új s új barokk nagyságokat ismertetve meg ezáltal a Pagonnyal. Talán Zurbarán? Vagy Ribera? Esetleg Murillo vagy Cano…? Vermeer van Delft biztosan! Kin foytassuk ízes alapossággal megkezdett s több mint egy esztendeje tartó barokkunkat? Hamarosan eldől; mindenesetre jövő héten Németh Katink Bernini szobrairól beszél nekünk…
