Megint nem péntek, szomorú, de itt feltárhatatlan okokból. De a Pagony kész kedd reggel 9-kor is pót-órát tartani, s ez történt ma is… Ismét Marikánkat hallgattuk (miután átismételtük csütörtöki pesti utunk tudnivalóit – Vár-Bazár, KOGART/Tornyai-kiállítás; majd a Zeneakadémia megtekintése…); Marikánkat hallgattuk tehát, s részben ismételtünk, részben végig-tekintettük prezentációja nyomán a számlálhatatlanul sok és sokszerű Caravaggio-utódot, követőt Itáliából, Spanyolföldről és a Németalföldről, hogy a franciákat se hagyjuk ki: íme, ez a fenegyerek, ez a vadember, e bal-sorsú, szenvedélyes zseni, kinek érintésétől, chiaroscurójától senki kortársa, de még a következő generációk sem szabadulhattak. Németh Katink Bernini-előadása legközelebbre maradt: nem akartunk e csodálatos témába kapkodva belekezdeni. Időközben pedig Rozgonyi Piroskánk kezétől elkészült a magyar barokk prezentáció is,
hogy mindezek megszemlélése után végre eldönthessük, kik is lesznek elkövetkezendő Nyíltunkig „álló csillagaink”…
