A Kör vezetője ma végképpen elbizonytalanodott a Pagony képzettségi állapotát, iskolázottságát, előmenetelét illetően. Eddig, ha jól emlékszik e vezető, egy gimnáziumot elhagyott, emelten érettségizett, főiskola kezdetén járó csoportot irányítgatott a művészettörténet hímes mezején; ám ma, Ormos Zsuzsink építészeti előadásait követően, Szalma Jutkánk állt elő egy olyan alaposságú egyetemi előadással a dél-amerikai kontinens országainak katolikus templomairól és palotáiról, s a péntek reggeli, semmifajta álmosságot vagy fáradtságot nem mutató csoport olyan magas szintű figyelmet tanúsított a hosszú előadás iránt --, hogy az oktató azt kell higgye: a Pagony már bent van az egyetemen, a BA-n legalábbis!
Egy másik világ, egy másik barokk tárult ma elénk, még több dísszel és díszlettel, még bőségesebb arannyal és dekorációval, de semmiképp sem kevesebb alázattal és hittel, hiszen e barokk óriástemplomok falai közt indián embertestvéreink is ott áhítoztak már, sőt, az épületek munkásaiként a maguk oly igen más, izgalmas törzsi művészetét is megjelenítették. Végigjártuk szinte az egész kontinens országait, városait, székesegyházait, s a gyönyörű táj díszletei előtt egy másik: szélsőségesebb, szenvedélyesebb, színesebbre hangolt vallási kép és barokk látomás rajzolódott ki.
Látjuk előre elkövetkező 4 vagy 5 óránkat, benne csupa izgalmas, változatos témával, sok meglepetéssel,
és Zsuzsinktól ismét kaptunk egy mindszenti meghívást is…
