A nyár utolsó foglalkozása; legközelebb már szeptemberben találkozunk. Egy évig megint délután 3-kor jövünk össze, és nem reggel 9-kor. De nincs min bánkódni, annál is inkább, mivel a nyári extráknak még nem értünk végére, de erről ne többet! Meglepetés… Egyébként pedig már annyi kiváló barokk kiselőadást hallgattunk a Caravaggiót követő korszakból, hogy akár hirdethetnénk is a Nyíltat. Miközben még jobbnál jobb előadások állnak, ígéretesen, előttünk.
Ma Klára lepett meg bennünket egy igazi kuriózumnak számító vegyes alkalommal: a Hatvany-Deutsch mágnás-családról, hatvani kastélyuk sorsáról, jelenkori felhasználtságáról (Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum) esett szó, középpontban a nagy művészeti-irodalmi mecénással, Hatvany Lajossal, aki Ady Endre, Tóth Árpád és sok más nagyság sorsa felett bábáskodott. Az ő összetett személyiségéről, utazásairól, életútjáról, irodalmi ténykedéséről hallottunk, levélrészletek felolvasását követtük.
Aztán, a Hatvany-család támogatottjai közt, szó esett József Attiláról is, hogy végül előadónk, József Attila utolsó esztendejére térvén, Kozmutza Flórával való ismeretségéről ejtsen szót, olvasson izgalmas leveleket. A plasztikus (és talányos) kép, melyet a pszichológus- és gyógypedagógusnőről, Illyés Gyula feleségéről festett Klára, valamennyiünket elgondolkodtatott, megragadott.
