Vác, Érsekvadkert, Nizza, Antibes, Budapest… E helyek kerültek szóba elsősorban a mai foglalkozáson, ha nem is egyforma súllyal, de mind ugyanolyan érdeklődéssel, kíváncsisággal.
Ihász Katinkánk és Imolya Erzsikénk a dél-francia partokat járta be: most csupán pár szót hallottunk útjukról, s várjuk a fényképeket a kimondhatatlanul kék és azúr tengerről, sziklákról, Marseille kikötőiről! Vácott és Érsekvadkerten pár hete járt a Pagony egy része, s most számoltunk be a látottakról a Csoport jelen nem volt tagjainak. Németh Katink készítette a képeket, s ha kicsit fáradtan és foghíjasan is, de igyekeztünk Társaink elé vetíteni a csodálatos kis Duna-parti várost a Naszály alatt, szemben a Szentendrei-szigettel, számlálhatatlan templomával, békéjével, katolikus barokkjával, rokokójával, legendáival, szentjeivel. Egy nyugodt, szép estét és napot töltöttünk ott, eltöprengve, hogy ilyen más is az alföldi élet, melyet ugyan nem cserélnénk már fel semmivel; mégis milyen jó tudni, hogy kis Magyarországunkon Vác, Pécs, Orfű és Hollókő, Sümeg: bármikor meglátogatható, elérhető számunkra.
A Madách Társaság vándorgyűlésének előadásairól is szíves szót ejtettünk: Érsekvadkert szép volt most is, akár tavaly, a kert bővelkedett birkákban, a fogadó pedig az okos tudományok, a madáchi gondolatok tárlója lett egy hosszú nap erejéig.
Alonso Cano ott figyel következő hetünk péntekén, hogy ismét szeretett barokkunkhoz térhessünk!
