Ma kiállítás-megnyitón is voltunk Zsuzsink kalauzolásával és vendégeként szeretett otthonunkban, a könyvtárban: a Tájak-Korok csoportosulás kedvtelve készített, vegyes alkotásait láthattuk. Legfőként a fotók tetszettek, illetve magának Zsuzsinknak jól ismert, szeretett grafikái. Utána viszont, mivel nem a pogácsát, hanem a tudományokat választottuk, Bodránk (Mérayné!) jóvoltából igazi „PhD-s” élmény ért bennünket. Balzac Ismeretlen remekművéről, s ennek kapcsán művészetfilozófiai tézisekről, illetve Picasso 1931-es illusztratív grafikai sorozatáról folyt a szó. Az elbeszélés menete lekötötte csoportunkat, főként Kati színes előadásában, s izgalmas volt kitalálni a történet hihetetlenül modern, a 20. századig előrerukkoló végét ama expresszív-szürreális, nonfiguratív képpel, melyen csupán egyetlen lábujj képviselte a tökéletes Raffaellót.
Tartalmas, gondolatébresztő előadás és vetítés volt, melynek, természetesen, megvolt a helye barokk tematikánkban, hiszen az elbeszélés főhőse Poussin francia barokk alkotó volt.
