Lassan vége az évnek, máról holnapra átlépünk a decemberbe, de semmi sem marad helyben, minden változik most is – hosszú évek óta dolgozik együtt az Art.Pagony csapata, de íme, a mai alkalommal is, mintegy a véletlen műveként, a Csoport egy halom meglepően új felfedezést tett. Köszönhetőleg Rozgonyi Piroskánk kép- és titok-keresői leleményének, Marikánk kutató, felfedező, hajthatatlan természetének, mellyel a nyomokon elindul, és Bodrának, aki szinkron-tolmácsol és kommentál nekünk…
Vermeer van Delftet szeretnénk mélyebben megismerni, mielőtt híres alap-művének A műteremnek (A festészet allegóriája) megismeréséhez fognánk… És előkerül Karel Fabritius, akiről több helyütt olvastuk, hogy tán művészünk mestere volt, ám most látjuk: életkoraikból, körülményeikből adódóan ez csaknem lehetetlen. Megismerjük azonban így Fabritius tragikusan rövid és tragikus véletlen által bevégzett életművét, benne egy egészen elképesztő, korát meghaladó képpel, illetve erős Rembrandt-nyomokkal. Hallunk másokról is, akiket, bizony, ki kellene még nyomoznunk…
És megérezzük ismét, amit tudtunk is, hogy a tudomány, a megtudható dolgok száma végtelen, s hogy bárhová nyúljunk a művészet tájain, új és új rejtelmekre, felfedeznivalókra bukkanunk!
Klióval és nővéreivel folytatjuk a munkát, ill. Cesare Ripa Iconologiájával!