Szerdai, bepótló nap, Húsvét előtt, nagyszerű, oldott hangulat. Mondhatni: csipogott a Csoport. Ámde nem akármin, hanem a Szalmus-Editke kettősében továbbított, Ormos Zsuzsink és Bodránk közvetítette Riegersburg sasfészkén a messze levegőben, a grazi úton. Na, ide szeretne kis Csoportunk mindenáron felmászni, méghozzá – mint igazi kihívás – gyalogosan! A férjfaló, hitestársait szépen egyformás öltöztető, nagy akaratú várúrnő birodalmába! A kövek és magaslatok közt pompázó, sok-kapus belső várba, melynek ablakaiból már csak a Mennyekbe látni. Gyalog! No, jó, lehet, hogy azt az olcsó kis liftet is kipróbáljuk, de csak, hogy megmutassuk: nem fukar a magyar.
Volt még időnk ezután is, és Dobai Péter munkásságáról szerettünk volna tájékozódni, felkészülendő a májusi három-helyszínes konferenciára Szegeden, de aztán eszünkbe jutott Európa egyik szíve, e borzalmasan megsérült, balul járt Notre Dame katedrális, és akkor, megemlékezé-s és együttérzés okán, kerestünk egy videót Németh Gerle Katink és Ancikánk segítségével, mely videóval is aztán nem is elsősorban a tűzvészről, hanem az eleven, évszázadokon át regnáló, szépséges monumentumról emlékeztünk, gondolkodtunk…
