Gézánknak köszönhetően, ma megleltük Rembrandt magyar alteregóját, s nem a barokk idejéből, hanem a Boldogult Békeidők századfordulójából. Bródy Sándorra kell gondolnunk, akit a nagy festő személyes okokból, vélt vagy valós élethasonlóságok okán foglalkoztatott, s egy novellaciklusban megelevenítette nem evilági, mégis élő alakját, fátyolos asztráltest-alkotó ecsetjét, képzeletét, mint azt látni is volt módunk…
Természetesen, a magyar író átköltötte, a maga képére formálta a nagy holland karakterét, de mi ezért nem haragudtunk rá egy szemernyit sem! Géza több novellát is felolvasott nekünk, s aligha jutott eszébe bárkinek is, hogy kételkedjék abban: Bródy hitelesen ábrázolta-e a rendkívüli flamand mestert, s hogy miként élte meg élete „nagy hinta-játékát”, melynek vége mégis a nyomorúság és halál lett.
Élő, eleven művészetével azonban, lám, nekünk is módunkban áll foglalkozni. Legközelebb Amszterdamot vizsgáljuk végig: Rembrandt élete fő színterét, Szalma Jutkánk képes bemutatója segítségével.
