Ahogyan vártuk és reméltük is, Ormos Zsuzsink egy frenetikus Rembrandt-önarcképek előadással lepett meg bennünket ma. Az előadó felhasználta a nagy magyar Rembrandt-kutató, Rényi András egyik nyilvános előadását, melyet majd mi is igyekszünk meghallgatni, a Csoporttal együtt.
Egymástól igen eltérő vélekedéseket hallottunk az évszázadok óta világhírű mesterről, ellentétekkel teli életéről, kimondhatatlanul súlyos életművéről. Nem szerette magának a hírverést, egyszerűen élő, a lentet és a fentet egyaránt ismerő ember volt. Ismerte a dicsőséget; ismerte a nyomort. A „festészet fejedelme” állítólag úgy rajzolt-festett, mint előtte soha senki. Vannak, akik hibáit keresik… Mi ámulva csüggünk művészetén!
Önarcmásai pedig hol hirtelen indulatú ifjúnak; hol boldogan mulató fiatal férjnek; hol árnyékban rejtőző kis csavargónak, hol tekintélyes művésznek, vagyontárgyak birtokosának vallja magát képein. Kiismerhetetlen, és roppantul vonzó! Mint minden, ami őutána maradt…
