És ez volt ma az utolsó nyárhavi óra… Mostantól mindig délelőtt lesz a foglalkozásunk; mostantól még sokáig lesz Rembrandt a témánk; mostantól is változatlanul egységet alkot a Csoport, és mit sem veszített érdeklődéséből: a csoda folytatódik…
Ma vegyes prezentációban ismét a leideni-amszterdami mester állt a középpontban, általa és révén pedig most a könyv, az Ő híres könyves képei a sok prófétával és prófétanővel, illetve Hanna-, ill. Anna prófétanőként megjelenített csodálatos édesanyjával. Szerepelt azért Van Gogh is mint olyan, akinél a könyvcsendélet belső tájjá válik és önarcképpé. És szerepelt volna El Greco, Cézanne, Kohán György és sokan mások is, ha az előadó, szokásához híven, nem tervezte volna bemutatóját kb. három-négyszer olyan hosszúra, mint amennyi idő rendelkezésre állt. És akkor még Borges Bábeli Könyvtárába, Danilo Kis A holtak enciklopédiájába, Németh Gábor Akragaszába, sőt Vörösmartynk Gondolatok a könyvtárban-jába is belelapoztunk volna… Így „csak” Thomka Beáta labirintikus szövege kerülhetett mint extra szóba, benne a Ninivei Könyvtárra tett utalás és Anselm Kiefer óriás könyv-installációi a berlini Hamburger Bahnhof kortársművészeti múzeumban… Innen folytatjuk jövő héten, illetve Editként Jób-témájától, Eszter-témájától…
