E heti második foglalkozásunkat tartottuk, méghozzá az Őszi Tárlat megtekintésével egybekötve (jobb későn, mint soha!).
Nem csalódtunk most sem Kláránkban, s az igen rossz, esős idő ellenére igen sokan megjelentünk a foglalkozáson, hogy hallgassuk előadónkat a hajókról a művészetben, s kiváltképp Rembrandt korában. Nagy felkészüléssel, elmélyülten előkészítve hallhattunk-láthattunk a hajózás történetéből számos epizódot, réginél régibb s újabb képzőművészeti alkotások segítségével. Legmegragadóbb tán az Odüsszeusz és a Szirének-téma volt (3 verzióban is láthattuk), majd a Szamothrakei Niké gigászi szobra nyűgözte le figyelmünket… Aztán lassan áteveztünk a holland vizekre, s láttuk is már a fénnyel és párákkal, gomolygó, változatos fellegekkel telt óriás-égboltokat odafent Rembrandt világának tengerei felett; s láttuk a hajókat is: hánykolódva a baljós vizeken, avagy békésen ringatózva a csendes, széltől kímélt apróhullámokon…
És láttunk végül egy egészen kicsiny, de annál otthonosabb, ismerősebb papírcsónakot is halványkék-halványzöld háttér előtt ama hátulsó sor tanórai, meditációs termékeként R.P.-től keltezve, aki nélkül egyszerűen NEM létezik prezentáció…
