Ismét egy rendhagyó időpont, s ismét a Csoport példamutató alkalmazkodása… Írországról, egy csodás kirándulásról esett ma szó vagy 50 kép segítségével a Pagony egyik oszlopos, de a mai napon indiszponált, és – okkal – para állapotban lévő tagjától, aki így e csodás ország természeti szépségeit, kimondhatatlan tengereit, égboltjait, szikláit épp csak hogy érzékeltetni tudta, de szakszerűen feltárni nem. De egy érzet talán mégis maradt e parányi ország ember-nem-járta, orkok, törpök és tündék lakta, tőzeglápos, vad helyeiről, megalitjairól és dolmeneiről, menhirjeiről s a zúgni sosem szűnő hullámzásról és szélről. No meg, e madárcsicsergésre és bájoló imádságra egyaránt emlékeztető gael nyelvről, mely -- mi’ furcsa -- szerkezetében némileg a mi szeretett anyanyelvünkre emlékeztet…
Hamarosan Pestre rándul a Pagony, hogy ott folytassa Rembrandt- és Rubens-feltárásait! Készüljetek, erős gerontológiai lábak!
