Igen, végre napocska Vársárhely felett; és végre az Esterházyak – együtt vagyunk szeretett Körünkben csaknem mindannyian, s várjuk a jobbnál jobb (magyar) barokk, s majd az azt követő témákat… De már e mai téma is végtelennek tűnik, holott egyelőre Németh Katink tolmácsolásában a Harmonia Caelestis szép zenei világával ismerkedtünk, erős utalásokat téve az Esterházyak művészetpártoló, magas zenei igényű, királyi világára, egy-egy óriás személyiség portréja megrajzolásával. Sok muzsikát hallgattunk (már „akárki” is költötte a Harmonia… darabjait), nekünk örömet okozott, amiként Haydn zenéje is, kihez még bőségesen vissza kell térnünk, Fényes Miklós herceggel együtt. De nem maradhatott ki fürkésző figyelmünk köréből nagy írónk, a 2016-ban elhunyt gróf Esterházy Péter sem, a zeneművel azonos című családregénye okán… Vizsgálódásainkat, ha nem is Salamonnal, de a Miklósokkal, Lászlóval, Pállal – s majd a vezekényi csatával folytatjuk. Hogy eljussunk „a barokk és a halál” komor, lenyűgöző témájához A. Chastel nyomán; legvégül IKI-vel, Ilona Keserü Ilona művésznővel s az Ő Vezekény-verzióival; a Művésznő mostani Őszi Tárlatunknak is kiállítója… E tárlatot a Csoport holnap tekintendi meg! (hogy a múlt nagyjait idézve, egy régmúlt igeidőt is válasszunk)
