Németh László Városi Könyvtár, Hódmezővásárhely
Önképzőköri foglalkozás
Mai alkalmunkon a szárnyasoltárok nemes témáját folytattuk Szilágyi Klára a korábbi Corvinákhoz méltó előadását nyomon követve. Megismerhettük a sajátos problémát, hogy tudniillik Mátyás udvarában magas fokra, cizellált szintre jutott a reneszánsz stílus, az all’ antica módú műpártolás, műtárgy-létrehozás, de országszerte – s ez érinti a városias keletkezésű, de kis falvakba került erdélyi és felvidéki szárnyasoltárokat is – még a késő-gótika uralja a művészeteket. Ez a helyzet csak a Jagello-korban és a három részre szakadt Magyarország idején fog megváltozni. Csodáltuk e remek, a Nemzeti Galériában nemrég látott oltárokat, naturalizmusukat, naiv bájukat, és azt is meg kellett értenünk, hogy a művészetek e területén nem az itáliai, hanem a németalföldi és a német, netán „dunai” hatás az uralkodó. S hogy mindezen áthallások és ikonográfiai paralelek megértése, mélyebb ismerete még előttünk áll, lévén a németalföldi-északi művészettel történő foglalkozásunk csak az Új Esztendőre tervezett…
