Kemény, szigorú óra volt. Andragógusi felvértezettségű vezetőnk legalábbis megpróbált egy ilyen irányt adni e hirtelen jött elő-főpróbának, ahol összecsaptak a vélemények, kisebb káosz forrta ki magát percről percre. (Mindez, természetesen, sem a szakmaiságon, sem mély barátságunkon és egymás-becsülésünkön nem ejtett csorbát!) Csak hát: nem könnyű ebben az új, porózusabb, több apró modulból álló szerkezetben megmutatkozni a nyílt foglalkozáson!
Így lényegében próbáltunk a mai foglalkozáson: Lenkei Edit narrátorunk kísérőszövegét hallgattuk, értékeltük, melyet ő maga készített el, feladataihoz, s a köztes előadásokhoz mérve; utána Haranghy Géza kútjait és a hozzá fűzött ppt-t figyeltük, adtuk a tanácsokat a két entitás (verbalitás és vizualitás) harmóniájára (élen a kedves hitvessel, Ancikánkkal). Hallgattuk Magyar Annát a Mátyás-kertekről, Beatrix növényeiről, majd Szilágyi Klárát a második modul narrátoraként, illetve a Mosóci Oltár bemutatójaként. Spissák Lajosnak, Bagi Máriának a mindenkori s mostani fegyelmezett koordinációt köszönjük, a csoport figyelmes, türelmes tagjainak a sok erősítő hozzászólást.
Nagy örömmel vesszük, hogy Körünkben mind több az új érdeklődő, ezúton szeretnénk köszönteni Őket, s maradásra bíztatni.
Nem utolsósorban azonban Ünnep volt a mai foglalkozás: születésnap, az obligát piros-sütivel és Gézánk szépséges „alkalmi versével” – most lettünk éppen HÉTÉVESEK!!
Mindig tovább! Munkára fel hát!