Ma nem egészen azzal foglalkoztunk, amire készültünk, hiszen be szerettük volna vezetni lassan készülődő Németalföldünket, s tettük volna ezt ifj. Hans Holbein Követek című festményének újbóli megtekintésével (munkálkodásunk kezdetén, a „hőskorban” vettük már ezt a képet, de oly igen megszaporodtak új tagjaink, hogy esedékessé vált: részesüljenek ők is ennek az alap-képnek gondolati gyönyörűségeiből).
Úgy alakult azonban, hogy szeretett „egyéves” csoporttársunk, Mihályné Erzsike végre kilépett a feszült figyelem, de némaság korából, s elmondta első nagybeszámolóját, mely végül a teljes foglalkozás alatt lekötötte csoportunkat. A téma a gyermekségtörténet, a gyermekábrázolások története volt a művészet világán belül, az ókortól a reneszánsz idejéig. A „kicsinyített felnőtt” megközelítésmódtól a gyengéd szeretetig, Taigetosztól a kerámia-biliig sok érdekes következtetést, specialitást hallhattunk az előadótól, végül egy sajátos módon ide vágó Déry Tibor szövegrészlet megbeszélésével fejeztük be a foglalkozást.
Holbein türelmesen vár jövő hétig.
