Ma megkezdtük a „nyári időszámítást”, azaz, a Könyvtár nyitvatartási rendjéhez igazodva, az órákat szeptemberig 14 és 15.30 óra közt tartjuk, így e mai napon is: csaknem délben, hőségben, töretlenül. E csoportnak nem lehet kedvét szegni, sőt jövő héten kirándulunk is, mégpedig (ismét Bagi Mária vezérletével és szervezése mellett): a Mátrába, a Kék Túrára, föl, a Kékestetőre! Nem lehetünk hát fáradtak, türelmetlenek!
E mostani péntek azonban még a késő-középkoré és Németalföldé volt.
Először Dratsayné Eszterkét hallgattuk, aki e szélsőséges korszak világába most a haláltáncon, annak irodalmi ábrázolásain keresztül vezetett be. Villontól hallgattunk, Faludy György tolmácsolásában, Arany János Bolond Istókjából, felemlítődött a Híd-avatás című ballada is. A képzőművészeti vonatkozások részletezése egy későbbi időpontra marad, a téma élén ifj. Hans Holbein többször emlegetett fametszeteivel. További tájékozódásul mellékelem Beszkid Veronikának, az SZTE BTK hajdani magyar szakos hallgatójának kiváló szemináriumi dolgozatát.
A továbbiakban Erwin Panofsky tanulmánya nyomán vetítést néztünk meg a németalföldi művészet rejtett szimbolizmusáról: a késő-gótikától (1275!) kezdve próbáltuk e nehéz témát Jan van Eyck, a Flémalle-i mester, Melchior Broederlam, s az olaszok közül Duccio, Giotto, Amborgio Lorenzetti munkái alapján megérteni, feltárni.
Egy út kezdetén járunk: jövő alkalommal Haranghyné Anci Sluter szobrász dijoni csoda-kútját is visszakapcsolja a témához.
