Rendkívüli, hétfőn tartott foglalkozás volt a mai, de csoporttársaink tárgy-szeretete, munkafegyelme így is magas létszámot eredményezett.
Először szeretett költőnket, Gézát hallgattuk, ki felolvasta nékünk a Spissák Lajos névnapjára írott két szép költeményét: egyik megrendítően komoly, meditatív, ám a másik annál vidámabb!
A továbbiakban Eszterke csoporttársunktól hallgattunk izgalmas beszámolót a németalföldi humanizmus nagyjairól s legfőbb eszméiről, erkölcsi elveiről, kiegészítve mindezt az itáliai tapasztalatokkal
Az óra legnagyobb részét azonban a „rejtett szimbolizmus” kérdéskörének újabb, immár a modernségre is kiterjedő példákkal illusztrált tárgyalása töltötte ki. A már ismert képekre történő ráutalást és ismétlést a 19. század végi posztimpresszionizmus nagyjai, kiváltképp Gauguin saját- és sajátos szimbolizmusa követte. A témának – s a prezentációnak – korántsem értünk a végére…
Jó együtt-gondolkodásnak bizonyult ez a foglalkozás is!
Várjuk jövő héten Jan van Eyck portréinak folytatását.
