Ma folytattuk – ismét csak konferencia miatt, rendhagyó időpontban – a Genti oltár körüli vizsgálódásainkat. Tolnay Károly tanulmányát (in: Teremtő géniuszok) felhasználva egészítettük ki a múlt órán elmondottakat az oltár helyzetének, szerepének megváltozásával a 12. századtól a Genti oltár időszakáig: hogyan lesz a kicsinyített templom-szimbólumból színes, nyitható-csukható, leolvasható breviárium, s ebbe a folyamatba miként illeszkedik az Eyck-fivérek A bárány imádása oltára. Utána még a mondatszalagok kiolvasásával foglalkoztunk, mikor is megérkezett előadónk, Ormos Zsuzsa, és folytatta Ádámnál és Évánál (ahol múlt héten abbahagytuk) az oltár közös feltárását. Minden apróságot: a realizmus és festőiség csodáit igyekeztünk felfedni és megpillantani a Haranghyné Anci-, Balázsné Márta- és Zsuzsánk-készítette részletes prezentáción, a csoport hozzászólásai közepette. Láttuk az összefüggéseket, hatásokat; látni véltük Hubert és Jan szellemkezét az oltár tábláin. Láttuk a redőzeteket, medalionokat, éneklő angyalokat és vetett árnyékokat, referencia nélküli fény-tükröződést és más csodákat eme mesebeli oltárszekrényen.
Legközelebb a grisaille-technikával folytatjuk, mely a Genti oltár jó néhány alakja esetén is felmerül valóság-, kép- és szobor-lét közti idézőjel formájában.
