A 2012-es év utolsó péntekén is együtt volt csapatunk, s mondhatom, szép és tartalmas másfél órát töltöttünk szeretett németalföldieinkkel! Továbbra is a nyílt foglalkozás előkészítése volt a cél, mely munka számunkra nem mechanikus főpróba-sorozatot, prolongált felkészülést vagy túlbiztosítást jelent, hanem évről évre az ismétlés és elmélyítés egy sajátos neme, melyre mindnyájunknak szüksége s igénye van. Szívesen hallgatjuk egymást s a már megismert, megszeretett, de még mindig nehéz, sok újjal, észrevétlennel kecsegtető témákat.
Ma egyrészt a bemutató tervezett belső rendjéről elmélkedtünk, illetve a linearitás, egymásba kapcsolódás árnyalt módjairól gondolkodtunk (Madách szellemkezét fogva, „színről színre”), konkrét előadások kapcsolódási pontjait keresgélve. Példákat hoztunk fel a tervezett kiállítás kép-kapcsolataira is, egymás mellett sorolva itáliai és németalföldi munkákat, megbeszélés, elemzés tárgyává téve őket (a Flémalle-i Mester és Fra Angelico; Botticelli és Memling).
Nem utolsósorban pedig megnéztük Szalma Jutka csoporttársunk kiváló prezentációját (segítője Németh Kati volt), melyben a flamand fejkötőkről, kalpagokról, különleges turbánokról kaptunk képet és ízelítőt, megvilágítva ezáltal a hétköznapi élet egy szeletét e távoli, ismeretlen korban és tájegységben.
Legközelebb jövőre találkozunk!
