A hétfői események higgadt, derűs és: büszke, jó érzésekkel telített kiértékelése. Valóban: csendes szerénységgel, de elégedettek vagyunk magunkkal, úgy ítéljük meg, hogy sok-sok láthatatlan munkánk révbe ért, kikötőbe jutott – nem dolgoztunk hiába, s a marathoni Nyílt Foglalkozás sikernek könyvelhető el.
De most: „Tovább!” (Kassákkal), s már itt is vannak az új feladatok, a mai napon ezeket rendeztük, terveztük, csoportosítottuk, miután jutalomként megtekintettük az Észak Velencéjéről filmezett videót vagy prezentációt, víg zenével: Brugge vágyott, álmodott városát. Mintha a nyugalom, szépség, jólét szigete lenne, ellentétben ama hellyel, melyet hazánknak vallhatunk. De bizonyosan mindez csak a fotó csalóka játéka: ottan is emberek élnek, s az ember, lényéből fakadóan, gondokkal, szívbéli s anyagi ügyekkel sújtott entitás Brüggében és Vásárhelyen, sőt! Acapulcón és Dubaiban is… Különben is: Van Gogh képei megtanítanak bennünket az után vágyakozni, ami a miénk – idézem szabadon a Pilinszky-esszét.
Szóval: tervezgettük gyönyörű húsvéti kirándulásunkat Budapestre (Bagi Marikánkat dicséri az elképesztő figyelmű, gazdag program), kiosztottuk a feladatokat, beszámolókat, majd a Nyílt előkészületei miatt elmaradt sok vásárhelyi festő-tárlatot reguláztuk naptárunkba (Hézső Ferenc, id. Holler László, Tornyai Múzeum tárlatai… REÖK/Miró),
Végül, s valóban nem utolsó sorban arról elmélkedtünk, miként is kellene hozzáfognunk két elkövetkező óriástémánkhoz: a Brueghel-család és Bosch!
Előre hát, új feladatokra!
