Ezen a foglalkozáson sikerült pesti utunk látnivalóihoz még közelebb kerülnünk! „Vegyes” óra volt, s igen jól sikerült. Először Németh Katitól hallottunk igen alapos, gondolatébresztő előadást (az effélét Van der Weyden és Van der Goes esetén már megszoktuk tőle) Lucas Cranach művészetéről. A bemutató meggyőzött, hogy a német reneszánszhoz egészen másfajta alapok, szemlélet kell majd, mint a „németalföldihez”: más a hagyomány, az irány, a valóságlátás. Valószínűleg egy nyersebb, fanyarabb, kegyetlenebb és szürreálisabb (miközben ugyanakkor más szempontú-valószerűbb) ábrázolásmód ez, mint szeretett, finom flamandjaink.
Magyarné Anna arról a Breu-ról beszélt nekünk prezentáció kíséretében, akinek ámulatra méltó szárnyasoltárát Melkben volt szerencsénk látni. Rá ugyancsak igaznak tűntek fenti állítások. Anna még MS mestertől is vetített, egy ”törököt”, s e muszlim furcsa, magyarázatra szoruló jelenléte a keresztfa alatt aztán jó vitát, beszélgetést generált a csoportban. Mígnem megtudtuk, hogy a kérdésről Hornyák Péter István hosszan értekezik, s azóta a tanulmány is birtokunkban van.
Végül Ormos Zsuzsi szólt nekünk a Fasori Evagélikus Templom történetéről és főként stílusáról, mely előadásban tisztázódni kezdtek eklektika, romantika és neo-stíluskategóriái az építészet területén belöl. Szilágyi Klára izgalmas kiegészítését a fasori templom mögött látszó szocreál épület tartalmairól köszönjük!
Óra végén csaknem eljutottunk Benczúr Gyula 1913-as oltárképéhez is, a „bekötött fejű parasztlány protestáns Madonnához”, de a téma kifejtése a jövő alkalomra maradt…
