Másfél hete nem találkoztunk, s bizony, hiányzott is a foglalkozás, hiányoztunk egymásnak. S hiányzott tán Bosch is, kinek szokatlan, borzongató művészete más- s másféleképpen érinti a csoport tagjait. Ma tovább próbálkoztunk a megértésével: közelítettük a szakirodalom alapján próbálva mégis korszakolni, datálni, egymás után helyezni műveit; próbáltuk elődeit, őseit keresni (utrechti illuminátor-műhely; Geertgen tot Sint Jans); s próbáltuk festészetének jellegzetes, tetten érhető vonásait összegyűjteni: hátha mindez a megismerés, elfogadás, majd a megértés felé visz bennünket.
Következő alkalommal a Hét Főbűnt vesszük elő mint korainak tartott különös művet: egy asztallap, mely Isten szemét formázza, közepén a pupillában egzisztáló Krisztussal… Utána majd a Szénásszekér következik, Brueghel-társítással!
Jövő héten a pénteki foglalkozás előtt múzeumba is megyünk: az Alföldi Galériában nézzük a Gyulai Művésztelep munkáit: ismét egy új neme a realizmusnak!
