Még mindig és ismét Bosch, de más oldalról. A rémületes Antal-képek után valami törékenyebb, finomabb, szelídebb Szalma Jutkánk válogatásában és előadásában: Bosch hátterei, városai, épületei, hegyei-völgyei-folyói a képek látóhatárán. Különösek ezek is, de Jutkánk interperetációjában nem mondanak ellent a realizmus elveinek. Legfőképpen a homokkőből készült, ablaktalan, mesebeli tornyok, az indiai stupákra emlékeztető templomok ragadtak meg bennünket, s hallgattuk kíváncsian a hozzájuk fűzött magyarázat-kísérleteket.
Ezután visszatértünk a nagy tirptichonokhoz, s előkészületként a legfantasztikusabb Gyönyörök kertjéhez. Meghallgattuk Szilágyi Klárát, amint nékünk az adamiták testvériségét magyarázta kiterjedt történelmi olvasmányai egybevetésével. Hisz nem lehet, hogy e kicsiny oltároknak ne volna megrendelője?! De milyen vallásos közösség az, mely efféle, promiszkuitások özönét festő kép előtt érezne áhítatot?
Fraenger nyomán gondolkodtunk, ámultunk most is…
