Két hét kihagyás után (a roppant hőség és más okok miatt) ma végre ismét együtt lehettünk péntek délután, haladhattunk szeretett Boschunk megismerésében, tervezgethettük további óráink anyagát, mi több, már a februári nyílt foglalkozást is, mi még több: a jövő áprilisi tanulmányi utat is! Szalay Ferenc szép retrospektív kiállítását mindenképp látnunk kell, ahogy a REÖKben szeretett Tornyaink képeit is, de Budára is fel kell utaznunk az impresszionisták, de sőt Ámos Imre miatt – sok a dolgunk, annyi bizonyos!
Köszönjük Lenkei Editkénk megrendítő kiegészítését Faludy György egy recski emléke kapcsán.
A két hetet némileg bepótlandó, elolvastuk ma Esterházy Péter Harmonia Caelestisének gyönyörű szócikkét a névtelenségről, benne egy valaha-volt időket idéző bájoló imádsággal, egy koboldok énekelte haláldallal, majd Máriánkat hallgattuk áhítattal bécsi terveiről, mindnyájunk örömére. Egy a kár csupán: hogy Viennában oly kevés a múzeum… Be kell érni majd a Duna-parti sétákkal, esetleg egy-két falfirka, s marad a shopingolás…
Az óra utolsó harmadát nagy öröm és meglepetés töltötte ki: Jung Katink debütált egy rég húzódó előadással Bosch köztes lényeiről, mely előadás is oly szemkápráztatóra sikerült, hogy ismét a magasba kerültünk Bosch-értésben, ismétlésben s újban egyaránt. Reméljük, Kati még sok hasonló alaposságú, invenciózus, nyelvi állapotában példamutató referátummal örvendeztet meg minket… Jövő alkalommal Szilágyi Klárát hallgatjuk, Lajosunk órai megnyilatkozásai pedig a legszebb reményekre jogosítanak egy nem oly távoli jövőben végre bekövetkező előadását illetően!
