Mai alkalommal két izgalmas Bosch-előadást hallgattunk, nagy figyelemmel (miután végigpörgettük a mindszenti varázsképeket Ancikánk fotói által: köszönet a meghívásért Ormos Zsuzsinak, köszönet a fuvarért Mihályné Erzsikének, köszönet a Pagony állandó fotósának, Haranghyné Ancinak a szép és kifejező, szomorú és vidám, műalkotásokként jelentkező képekért!).
Németh Katink Bosch szimbólumairól beszélt hosszan és érzékletesen: mi volna, jutott eszünkbe, ha Kati rajongana Boschért (elmondása szerint nem rajong, csak érdekli, és birkózik a témával) – mert így, hogy nem „rajong” is, ámulatra méltó fejtéseket csinált e semmi mást, csupán szimbólumokat tartalmazó életművön belül. Különösen a Bosch-tetők felvetése tetszett (ez Kati egészen egyéni leleménye volt), a szakirodalom nyomán pedig meglehetős sokat hallottunk a bagolyról, a varangyról, a késekről, kapukról és átjárókról, víz alatti világról és más borzongató jelenésekről, melyek hideglelős álmainkból ismerősek. Ezt követően Szilágyi Klára beszélt Fraenger alapján az adamita magyarázat lehetőségeiről, hasonlóképp felejthetetlenül, újabb kérdéseket hagyva maga után. Miközben Spissák doktor felvetéseit is meghallgathattuk egy esetleges ókeresztény-, illetve szabadkőműves rokonságot, párhuzamot illetően.
Tartalmas foglalkozás volt, s jövő héten már a megszokott, 4 órás időpontban folytatjuk őszi óráinkat.
*** Jézusnak a nőiség műveinek megsemmisítéséről szóló mondása Fraengernél kb. 5 sornyi idézet, s a szerző utal rá, hogy itt egy neki tulajdonított apokrif mondásról van szó, melyet Saloméhoz intézett volt. Bizonyosra vehetjük, hogy ez az apokrif egészen pontosan adatolhatóan fellelhető, s benne a mondás kontextusára lel, magának az apokrifnek értelmezései bizonyosan több helyütt elolvashatók etc. Fraenger tudós, és nem sarlatán, önkényes monda-gyártó, könyvében is megtlálható bizonnyal az apokrif irat pontos elérhetősége, adatai.
