Megválunk Boschtól; megváltunk Boschtól… A mai alkalommal, mely amúgy négyszeres Katalin-nap volt, sok-sok finomsággal és ajándékkal, kivételesen és stílusosan a Könyvtár zenetermében, Németh Kati ismétlő-prezyjével lezártuk a hertogenboschi mesterrel való, közel egy esztendős foglalkozást. Ilyen hosszan senki sem kötött le bennünket, még szeretett Tintorettónk sem, érdekes, holott eleinte, s közben is, meg-megújuló hullámokban ellenálló hangok is jelentkeztek rémséges és rejtélyes, senkihez nem hasonlítható Hieronymusunkkal szemben.
A mai ötletes, rejtvényszerű számonkérés ismét s még jobban meggyőzött, hogy csakis a lassú, alapos számbavétel és kép-olvasás az, ami eredményes lehet egy-egy életművel kapcsolatosan.
Most pihenünk és kikapcsolódunk egy keveset, aztán kezdjük az utó-Boscht, azaz a Nyílt Foglalkozásra való készülődést.
Poétikus szépség, értelmet megzavaró Éden, szentség vagy bűnös fertő – felderíthetetlen most és mindörökké; nekünk: az örökké élő művészet óriási fejezete!
