Ma ismét szokatlan időpontban: kedden találkozott a Csoport, de szép létszámban így is: a hűség s a tárgy szeretete a jégverem hideg s a kellemetlen időpont-váltogatások ellenére elcsalogatja a csoporttársakat mindig és mindig. Ma méghozzá a csoport vezetője a fő attrakcióról is megfeledkezett, amikor nem adta meg a szót szeretett és nagyra becsült szakmai vezértársának, Ormos Zsuzsinak, hogy a korábbi felkérésnek megfelelően szót ejtsen az elkövetkező nagy Bruegel-téma vázáról; sőt megfeledkezett erről, ehelyett végigbeszélte az egész foglalkozást őt magát foglalkoztató irodalmi kérdésekről. Zsuzsink sosem haragszik, és két Ünnep közt bepótoljuk a Bruegel-hiányt – ezzel zárjuk a 2013-as esztendőt, s ezzel folytatjuk majd, a Nyílt Foglalkozás után.
Azért szóba kerültek ma fontos dolgok: Bagi Máriánk pótlólag kitért az Utolsó Ítélet téma bibliai hátterére, problematizálta János evangélista és apostol szerzőségét a Jelenések Könyve vonatkozásában, használva ismét a maga készítette gazdag prezentációt. Nem volt hiábavaló Pilinszky János Apokrifje Apokalipszis-képzetének felidézése sem, a Tékozló fiú-példázattal s a Krasznahorkai-intertexttel együtt (Az utolsó hajó c. novellából).
Végül forró csoki, forralt bor és jeges kávé zárta e víg napot a Fekete Sasban, egyszóval: nagy baj nem történt volt… hogy Tolnai Ottó egyik kedvenc igeidejét idézzük…
