Változatos és kötetlen, mégis tartalmas volt a mai program, s miután kiértékeltük a héten lezajlott Nyílt Foglalkozásunkat, hosszan beszélgettünk, történetek, emberi tapasztalatok, apró esetek kerültek szóba, részben új tagtársunk, Mérayné Kati pályadíj-nyertes „ö”-ző novellája nyomán, mely valamennyiünket megragadott: hőse szeretett nagymamája volt.
Terveztük legközelebbi, s valamivel távolabbi jövőnket is: Brueghel-témákat vetettünk fel, s kértük szakértőnk, Ormos Zsuzsi véleményét, majd bécsi csoda-utunk programjához rendeltük hozzá referátumainkat, s osztottuk aztán be őket, a kirándulást megelőző négy foglalkozásra. Jó pár kiállítás vár ránk Vásárhelyen és Szegeden egyaránt: Sonkodi Rita új-szecessziós, irodalmias tárlata, a művésznő vezetésével; a REÖK Palota „Nyilasy-zöldjei” s ugyanott Kopasz Márta művésznő ex librisei, grafikái, de a Tornyai Múzeum kínálata is foglalkoztat bennünket, s a Kerámia-szimpózium anyaga úgyszintén… Nem lesz könnyű mindezt feszített időnkbe beleszorítani, de ahogy eddig, úgy ezután is menni fog.
Végül, mi tagadás, saját produktumunkban kezdtünk gyönyörködni: tárlatvezetést tartottunk nyílt napi kiállításunkon, melyen is beszédes, gyakran az anya-képnek ellentmondó háttér-részleteket emeltünk volt ki, kommentárokkal. Most mindenki ismertette a maga választását a csoporttal, s megszólaltak végre a Csendesek is, nem is akárhogyan!
