A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2014. június 20. péntek

2014.06.28. 19:39 muvtkorhmv

 

 

Rendkívüli helyszínen tartottuk ma a foglalkozást: a Felszabadulás 3/b Fsz. 1. szám alatt, tagtársunk, Mérayné Bodrogi Katalin lakásán, kedves meghívásra, egy hirtelen kicsinnyé és mássá vált régi-új lakásban, köszönjük.

Az emlékidézésen kívül azért az együtt-gondolkodást is folytattuk, ha ma nem is éppen Bruegel ürügyén. Őt bibliai témástul a következő péntekre hagytuk: következzék a Bábel tornya, majd Saul, az Ószövetség tragikus melankolikusa…

Ma a 17-e keddi könyvheti előadáshoz tértünk vissza, hogy megállapítsuk novella és esszé műfajának különbségeit, miközben a téma, a hely s az idő egyazon: a közelmúlt Romániája, Erdélye, a történelem tere és ideje, „szerelmes földrajza”: egy világ, nagyon is közel hozzánk, mégis ismeretlen, szép és riasztó egyszerre – töprengésre készt. Váradi B. László Sátorosok című önéletrajzi esszé-etűdjét olvastuk együtt Bodor Ádám Egy csöndes látogató című novellájával, nehéz volna különbséget tenni a kettő között, értékeiket illetően…

Még kipillantottunk az erkély korlátján át Faragó néni házára, a hajdanvolt óriás cseresznyefa helyére, a falra, mely mögött a muraközi szódáslovak vártak a fuvarra, s a félhomályos kisszobában a valaha-volt perzsaszőnyeg és ébenfa, karmos lábú asztal helyére.

Hol van a már nem létező (múlt) és a még nem létező (jövő)? Nyilvánvalóan az animus aktusaiban (emlékezet, álom, déja vu, asszociáció stb.); s mindez egy sajátos, csak az egyénre jellemző időtudatot eredményez. Az idő megalkotása az ön-teremtéssel kerül kapcsolatba. Az én-tudat szaggatottá válik, növekvő számú emlékezettudat jön létre, s e rétegek paravánokként helyeződnek egymás elé. A tartam nem ok-okozati jellegű összefüggéseket tartalmaz; nem előzmények és következmények kapcsolatára utal, hanem szabad teremtés, kaland a tudat labirintusában, korlátlan válogatás és ugrás. Egyfajta diszkontinuáltság jön így létre: „az önmagát mint egymásra rakódó s egymással bonyolult, de semmiképpen nem oksági kapcsolatban álló tudatok halmazát megtapasztaló én.”

Maga a narráció is felvállalhatja az önmegőrzés, az önátmentés funkcióit: szembeszegül az idő törlő, elveszejtő energiáival. Az elbeszélés nem egyéb, mint jelenlévővé tétel.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvtkorhmv.blog.hu/api/trackback/id/tr916442867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása