Kétfélével foglalkoztunk a mai alkalommal: részben kapcsolódtunk a múlt heti előadónk által felvetett problémákhoz; részben Bruegelünket vettük ismét elő.
Elgondolkodtunk, hogy – valóban – lehetséges-e a modernitásban a szentkép-festés, az áhítatos korok múltán, a hit válságának évszázadaiban létezhet-e még hiteles templomi festészet. Dilemmánkra több kép felidézésével igyekeztünk válaszolni: Benczúr Gyula, Aba-Novák Vilmos, Rudnay Gyula, Székely Bertalan oltárképeit néztük, csodáltuk, meggyőzetve arról, hogy igen, van létjogosultsága a modern áhítat képeinek is. Hozzákapcsoltuk még témánkhoz Csontváry különös képét, a Fohászkodó Üdvözítőt, s eszünkbe juttattuk, hogy az egész gondolatmenet az elmúlt órán Munkácsy Krisztus-trilógiájából indított. Végül Lajta Gábor nemrég befejezett és felszentelt dombóvári festményét tekintettük meg: Jézus Emmausban volt a választott téma, s mondhatjuk – egész csoportunkat lenyűgözte az új realizmus technikáin iskolázott finom szépségű kép, mely minden bizonnyal a gyülekezet meghitt örömét, áhítatát szolgálja majd. Adósak maradtunk viszont a téma híres európai feldolgozásaival, főként például a Rembrandt fogalmazta válaszokra gondolunk. Ezt jövő alkalommal pótolnunk kell, hiszen a Bagi Mária készítette prezentáción rajta vannak e festmények!
A továbbiakban Bruegel „középpont nélküli” bibliai tárgyú képeinél időztünk el. Visszatértünk Popper Leó fiatalon elhunyt művészettörténész Bruegelt illető, Tolnay Károly felidézte kijelentéseihez; a Cézanne-párhuzammal kapcsolatban érintettük az Allteig („egyetemes massza”) kérdéskörét, ahol a fény és környezeti valeur mint bőr tapad az adott valóságtárgyra… Megállapítottuk, hogy Bruegel világnézete valószínűleg középpont- és transzcendencia-nélküli volt: a Biblia és a mitológia kiemelten fontos jelenetei a festmények mintegy mellékes, csaknem elrejtett epizódjává válnak a Betlehemi gyermekgyilkosságon, a Királyok imádásán, a Saul öngyilkosságán, de a nagy Kereszvitelen, a Keresztelő Szent János prédikációján, de az Ikarosz bukásán is. Bruegel, úgy tűnik, az emberiség életét megfordított világnak látja, az embert pedig olyannak, kin a természet teljességgel uralkodik.
A következő foglalkozáson a Magvető című alkotást vizsgáljuk meg fenti szempontokból.
