Szeretett Tagtársunk, előadónk, Ormos Zsuzsi ma megörvendeztetett bennünket szíves jelenlétével, sőt, előadásával. Még mindig a kimeríthetetlen Bruegel, még mindig a bibliai tárgyú képek, jelesül: Saulus megtérése… Nem Saul, a zsidók királya (őróla Mihályné Erzsike beszlt), hanem egy jeles újszövetségi alak, maga az ún. 13. apostol, a későbbi Szent Pál, ki a damaszkuszi úton, miközben épp a titkos keresztényeket hajszolta, végre is „nem rugódozott tovább az ösztöke ellen”, s egy csoda hatására átállt oda, ahová már régóta való volt… Zsuzsink előadása lefegyverzően okos, felkészült és adatgazdag volt, legközelebb ehhez társul még Dratsayné Eszterke Saulus-elemzése Mészöly Miklós regénye nyomán.
Bruegel Saulus-képén mintha Hannibál serege kelne át az Alpokon, s a főalak, a főcselekmény alig feltárható, alig kivehető, mint annyi más képén jeles szerzőnknek. Néztük még Masaccio, Dürer és Caravaggio Saulusait is, hogy Zsuzsink kedvenc Michelangelójáról ne is beszéljünk! De sorra került Csernus Tibor trilógiája is (tetralógia? most nem leltük a negyedik Saulus-képet) a maga neobarokk lenyűgöző másmilyenségében.
S a Nyílt Nap szervezésében is előre léptünk! Most csak annyit súgunk meg, hogy LESZ Utolsó Ítélet!
