Lassan végére járunk a szeretett Bruegelünkkel való foglalkozásnak, holott korántsem mondhatjuk, hogy teljesen kimerítettük volna a témát.. . Ma a különlegesen érdekes Királyok imádásáról hallgattuk Németh Kati előadását, majd Klárink Bábelét, mely már a Nyílton elmondandó bemutató alapja lesz. Előtte tervezgettünk: mind programjainkat, mind a jubileumi Nyílt Foglalkozás szerkezetét, kiállításának tematikáját – sok kacagással és komolysággal, ahogy szoktuk.
A Királyok imádásán a főszereplő az ifjú és szép, elegánsan öltözött szerecsen király, Caspar (Leopold?), azaz Gáspár (vagy Boldizsár) volt, kinek boschi talányosságú ajándéka különösen megragadott bennünket, a vén király divatjamúlt, kényelmetlen, de roppant hiteles ruházatával együtt. A másik centrum, horribile dictu, a kisded Jézus férfiassága volt, ám ez elsősorban az előadás alapjában fekvő tanulmány kissé szabadon engedett fantáziájú érdeklődésére vall (Daniel Arasse, 1944-2003, Festménytalányok) – a mi előadónk e kényes témát kiválóan és kritikával tolmácsolta. Ajánljuk itt csoportunk figyelmébe Eörsi Anna munkáit, ill. Julia Kristeva mélylélektani megközelítéseit. A képen megragadott bennünket az elefántok és tevék szokatlan jelenléte, továbbá a három Király/Bölcs egymástól elkülönböződő ábrázolása. Kíváncsiak volnánk most már az okokra is…
A Bábelre pedig úgy gondolunk, mint Bruegel egyik főművére, melyhez az új és új korszakok mindegyre visszatérnek, más- és mást találva, fedezve fel benne. Szeretnénk a két festményhez az őket megelőző metszetet is megszemlélni! Számítunk Klára kiváló kidolgozására, hiszen e képet csoportunknak alkalma volt látni is Bécsben.
Jövő órára izgatottan várjuk Bagi Máriánk beígért alkímiáját, bruegeli szimbólumaival együtt!
