Erzsébeteinket ünnepelve, sütizgetve kóstolgattuk ma ismét az okkultizmus és az alkímia sötét testét, ki tudja, jó úton, jó ösvényen-e, „tekintélyes elefántként”-e (aligha), avagy csacska, de igyekvő bárányként… Mindenesetre nagy érdeklődéssel hallgattuk Szabina okos és személyes érzülettől fűtött előadását, ismétlését és felolvasásait Szepes Máriától és Thomas Manntól, majd Editkénket, Baktay Ervint citálva. Szőnyi György Endrét is segítségül hívtuk, hogy a középkorból kinövő Medici-reneszánsz neoplatonista tudományos életét némileg megértsük, benne Botticelli és Michelangelo jelképektől telt művészetét, végül a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított kézirat előkerülését, a „filológiai tévedést”, ami bizony minket magunkat is elszomorított a Nagy Tudomány kétes régiségét illetően…
Jövő héten négy Katalinunkat ünnepeljük Bruegel-összefoglalóval, és befejezzük az Ikarosz bukásának jelképeit, hogy végül idegen szakértőt, vendég-előadót kérjünk meg a téma „helyretétele” okán.
Miközben nem feledkezünk meg a mágiákkal foglalkozás révén sem a keresztény Karácsony süteményes-képes-hárompásztoros megünnepléséről sem…
