Ismét egy küzdelmes délután, harc és birkózás a technika ördögével, a modernitással, az eszközhasználattal, mindenekelőtt pedig: önmagunkkal – ügyetlen kis kezeinkkel, topogó lábainkkal, berekedő torkainkkal, elcsukló hangjainkkal, sértődős, érzékeny lelkületünkkel,
de mindig győztesen kikerülve e harcokból, s még kacagni is tudva holmi Habsburg Myskákon, Canova keresztnevén, harcias kéztartásainkon, fokális, bifokális, fokos és fokozhatatlan szemeinken, lekapkodott szemüvegeinken, té- és tova teszegető papírtartó ujjainkon…
Mindez, tanúsíthatom, előadásaink színvonalát, dicső kedvünket nem érinti! Ennél többet e legutóbbi foglalkozásról nem árulhatok el.
