A Vég kezdete, s még mindig nem írhatok tartalmakat, titkos foglalkozásainkat éljük jövő hétfőig, azaz csak pár napig már… Annyit állíthatok nyugodt lélekkel, hogy az Art.Pagony teher alatt nő, mint a pálma, s a rá méretett (maga által vállalt) próbákat sorra megállja. Miközben tanul is, fejlődik, hiszen az ismétlés a tudás anyja, mi pedig ismétlünk, becsülettel. S még örömünket is leljük benne, újra- s újra nézve a gyönyörű képeket félmúltunkból s az európai kultúra múltjából. Csak az a mikrofon ne lenne! Meg az állvány. Meg a zsinórok, továbbá a szemüvegek, a papírlapok és alátét-könyvek. Lenne csak elég az az okos kis fejünk és gazdag lelkületünk e fellépéshez, de nem, a – ha nem is keserű, de – erős próbákkal telt poharat fenékig ki kell ürítenünk.
Utána azonban: irány a Partium s Erdély! No meg a debreceni Nagyerdő, Csokonai árnyával.
Máris kiérdemeltük!
