Három előadást hallgattunk meg a mai órán, mindhárom közeli tanulmányi kirándulásunkhoz kapcsolódott. Szerettünk volna egy negyediket is, de bár -- Körünkben csaknem példátlan módon -- az idő telésére is figyelmeztettük szeretett előadóinkat (holott a mi foglalkozásainkban éppen az az egyik fő jó, hogy, úgymond, „mindent” lehet, s bárki közülünk mindazt elmesélheti, elmondhatja, amire fölkészült – kíváncsian, örömmel, sürgetés nélkül hallgatjuk), de még így sem jutottunk el Mérai Bodránkig, s Véle Nagyszalontáig, Aranyig, oly igen-igen tartalmas volt a Haranghy-házaspártól a Boga-völgye, Ormos Zsuzsinktól a nagyváradi székesegyházak hiteles története és Szalma Jutkánktól a szecessziós paloták Várada … Volt azonban néhány probléma is. A Boga-völgye felett medve- és farkas lakik (láttuk őket a fotókon!); az emelkedők a 25 fokot messze meghaladják, és sötét, sziklás barlangok is vannak arrafelé. Váradon, mit ne mondjak: már nincs a helyén a Janus Pannonius megénekelte ősi székesegyház az „aranyba vont királyokkal”, a Gaudíra licitáló szuperpalotákat pedig ez a furcsa város NEM újította fel tiszteletünkre…
No, mindegy, a mi Bagi Máriánk kedvéért ez apró kellemetlenségek ellenére kimegyünk megnézni e nevezetességeket…
Jövő alkalommal most már valóban Bodrát hallgatjuk, Zsuzsit Medgyessy Ferenccel, Németh Katit Várad nevezetességeivel, s mi minden van még, hogy Ady Endre halhatatlan, hallatlan emlékéről s a viola-tekintetű Lédáról szó se essék…
