Mindenekelőtt arról, hogy ma végre meghallgattuk mind együtt Szabina tagtársunk jeles poémáját, az akrosztichonban íródott laudációt Körünkhöz, mely őskezdeti epikus vonásokat nagyban felmutató, nagy ívű és roppant tudást mozgató versezet immár eredet- és hőskölteménye is Pagonyunknak – szóval, ezt a művet olvastuk fel órán La Mancha lovagunk tisztes jelenlétében, mindenki örömére. Köszönjük, s büszkék vagyunk – Költőnkre, és magunkra!
Hallgattuk továbbá ismét Németh Katit is a furcsa, sokarcú Cranachról, majd Editkénktől a komplett Dürer-előzetest és kedvcsinálót. Nagy terveink vannak a német reneszánsszal is, mely tervek Ormos Zsuzsink napsugaras konyhájában fognak jövő héten véglegessé kovácsolódni. Egy biztos: legközelebb Máriánkat s Kláránkat hallgatjuk, hamarosan pedig megnézzük a Tornyai János Múzeumban a monstre Barcsay-kiállítást….
