Mérayné Bodra tovább fejtegette ma számunkra az Altdorfer-világ rejtélyeit: a furcsa tér-idő kapcsolatokat, a nem pluriszcenikus, ám mégis több cselekményfázist feldolgozó különös képeket; a többféle festői technikát, mely olykor mese-rajzot, máskor germán rém-erdőket, megint máskor misztikus szépségben fénylő tájakat eredményez. Rég láttunk ilyen megkapó, ennyire átlelkesített, tájakkal telt világot, mely expresszív és romantikus, korát messze meghazudtolva, előreszáguldva az időben. Altdorfer fest először tiszta tájképet, mondják… De ezek a gomolygással teli egek, e lángoló Nap-kráter, a szél-tépte alpesi fenyők rajza, a sokféle kéznyom és parányi donátorok, a Getsemani-kert „cseppkőbarlangja” is feledhetetlenül megragadott bennünket.
Csak Isenheim tehet még ehhez hozzá, a „Három Mária” világlása -- s ezt várjuk jövő hétre Editkénktől…
